Az ara Maxima Herculi Invicti (a Legyőzhetetlen Hercules Nagy Oltára) a legkorábbi emléke a római Hercules kultusznak. Az oltár a Forum északi végében a Circus Maximus és a Palatinus határán állt a mai Bocca della Verità templomtól északra. Az oltár mellett állt egy kis kerek templom. A Nero féle tűzben mindkettő leégett, de helyreállították és a IV. századig működött. A II., III. és IV. században számos feliratot készítettek a praetorok Hercules Invictus tiszteletére, amit a kerek Hercules Victor templom lebontásakor megtaláltak. Egy, a Lateráni Múzeumban őrzött, Hercules Invictus Esyhianusnak szentelt felirat megerősíteni látszik az oltár helyét és szerepét. Az oltár és a Hercules templom gyakran el nem különíthető a leírásokban és magukban a leletekben. Éremképeken néha feltűnik.

Hercules Invictus (A Legyőzhetetlen Hercules)

Ünnepét augusztus 12-én tartották. (Augustus előtt a hónapot Sextilisnek, a hatodiknak hívták, a római év ugyanis márciusban kezdődött.) Ez az ünnep elsőként áldozott nem római, kívülrő jött istennek. Ezért állították fel első oltárát a pomeriumon, a hagyományos római városhatáron kívül. A Hercules kultusz ápolásában, különösen az ara maxima mellett két római család, a Potitiusok és a Pinariusok jártak az élen már a Kr. e. IV. század eleje óta. Az oltárnál végzett szertartások több ponton is jócskán különböztek a rómaiaktól. Az áldozatot bemutató férfiak görög módon öltözködtek, azaz nem takarták el a fejüket togájukal, mint a római szertartások alatt, hanem babérral vagy virággal koszorúzták. Az Ara Maxima területén két áldozati oltár volt, az egyik a férfiak, a másik a kizárólag a nők számára. Távol tartották a kutyákat a területtől, s végül: a szertartás alatt tilos volt egyetlen más isten nevének kiejtése. Általános, de nem kötelező szokás volt, hogy a kereskedők és a sikeres hadvezérek felajánlották nyereségük 10%-át Hercules Invictusnak. A leghíresebb felajánló Crassus volt, aki a teljes telket odaadományozta a templom építése céljára. Ezen nagylelkű szokás ellenére se volt a kultusz nagyon gazdag. Ellentétben a többi istennel, akik kényesek voltak a nekik feláldozott állatokra, Herculesnek bármilyen állatot fel lehetett áldozni (kivéve a kutyát), de ellentétben a többi istennel, nála nem volt szétosztható maradék, a teljes állatot feláldozták. (A többi isten csak a csontokat és a hájat “ette” meg.) Így a kultusz, bár népszerű volt, de nagyon sokba került és kevés haszonnal járt.
Augusztuus 13-án Hercules Victor temploma körül körmenetet tartottak. Ez egy aratási ünnep volt, rövid szünet a betakarítási munkák közepette, ugyanis ugyanezen a napon az Aventinuson a rebszolgák is ünnepeltek Diana templománál.

(caesarina)